Valahogy rossz előérzetem volt a vasárnapi meccsel kapcsolatban. Eddig minden túl jól ment, két meccsen nyertünk, a szerencse is kedvezett nekünk. Manapság a Fradizmus kezd egyenlővé válni a szkepticizmussal, vagy talán a pesszimizmussal is. Dehát minden jónak ígérkezett, hat pontunk volt hatból, és utolsó helyezett Honnvédot fogadtuk otthon, aki finoman szólva nincs jó formában.
Viszont amitől féltem, be is következett. A metróaluljáróból való feljöttem után elém táruló jelenet inkább egy ostrom alatti városra emlékeztetett, nem egy focimeccs előtti készülődésre. A rendőrség túlbuzgóságában teljesen lezárta az aluljárót, az Üllői utat, a körutat. Mindenhol állig felvértezett, kommandós készenlétiek, akik agresszíven néztek még az utolsó szotyisra is. Még a Szöglet felé is alig tudtam elkecmeregni hogy egy sört elfogyasszak a kártya nélküli haverokkal kezdés előtt.
Bejutáshoz pedig több ezer fradistának egy egész megállónyit kellett gyalogolni, a pénzverdét megkerülni, átjönni újra az Üllői úton, hogy végre a lelátó elé kerülhessen. Mindez 200-250 kispesti miatt. Látszik, hogy Pintér úr új közbiztonsági programja akcióban van, a rendőrségi túlbuzgóság már eddigi minden határt áthágott. Meg kell védeni a társadalmat az egyetlen és legnagyobb veszély ellen, amit bizonyára a szurkolók (és ezen belül persze a Fradisták) jelentenek. A Borsod, Hajdú stb. keleti megyékbeli, meg általában vidéki és nagyvárosi romló vagy nem létező közbiztonság nem prioritás, hiszen fővárosi meccsek biztosítására vidékről is felhozzák a rendőrséget.
Megkerülvén a fél világot, végül bejutottam a helyemre a K és J szektor oldalán. A meccs már elejétől kezdve gyenge volt, és az első percekben Ranilovics kapusunk megismételte múlt fordulóban bemutatott bakiját, Juniorral (aki helyett nem tudom miért nem játszik pl. egy Rödenbücher) közrejátszva. Még fel se ocsúdtunk a kapott gól után, mikor a kispest váratlan erősítést kapott a bírótol, egy nevetséges tizenegyes formájában. Junior megint ügyetlen volt, a játékvezető, meg a kispesti csatárok megkezdték a benéző-illetve színészkedő programot. 2-0. Ezután a csapat teljesen szétesett, és egy újabb hatalmas védelmi hiba után már 3-0 ra elhúzott mellettünk a kispest. Mindennek tetejére, a bíró, aki egész meccs alatt megrögzötten ellenünk fújt, ki is állitotta Sztanicsot a félidő vége előtt. A második félidőt tíz emberben egy nagyon jól, harcos és mindent beleadó Fradit láttunk, aki lőtt is egy szép gólt (50. Kulcsár), de már késő volt. Ha valami pozitívat akarnék kiemelni ebből a fiaszkóból, az a múlt évi lagymatag, lelketlen Adnan-típusú hozzáállás eltűnte.
A meccs lefújása viszont nem jelentette az esti program lezártát is, mivel a rendfenntartók újabb gyaloglás-kerülés-fogócska programot terveztek minden Fradistának. Újfent megkerülvén a pénzverdét, visszatértem a Jablonkay-térre egy sörre, mikor láttam, hogy a felüljáróra felment, autóikhoz visszatérni akaró családos Fradistákat kb. ötven rendőr üldözőbe vette, teljes páncélzatban, és kutyákkal. Pintér úr Fradi iránti érzelmeit ezután már nem is vonom kétségbe. És ez még nem volt minden: később, mikor mindenki csendesen lézengett a Szöglet, meg a Jablonkay körül, egyszercsak arra ocsúdott fel, hogy 15 készenléti, gumibottal hadonászva, lökdösődve berontott közénk, még a helyi üzlet ajtajait sem kímélve. Nemsokára már röpültek a könnygázas dobozok. Mire odamentem hogy megnézzem mi van, rámszólt egy barátom, hogy menjünk arrébb. Megfordulva csak azt láttam, hogy kb. 35-40 felfegyverzett, kutyás droid ront ránk. Mai napig sem tudom, mi volt az igazi ok, az arrébb állomásozó kollégaiktól meg kérdésiemre csak a megszokott “udvarias” válaszokat kaptam. Összegezve elég kellemetlen este volt, és a meccs körüli történtek semmi jót sem sugallnak a jövőre nézve. Az epilógus: újfent kaptunk az mlsz-től büntetést.
Összefoglaló:
